Táncművészet

 A Modern   tánc  a   20.  század  elején,  az  Egyesült  Államokban  és Németországban  azért  jött  létre,  hogy  feloldja  a  klasszikus  balett  kötött mozgásvilágát  és  utat  nyisson  a  szabad  önkifejezésnek  a  táncon  keresztül. Karakterét  a  testrészek  izolációja,  a  felsőtest  erőteljes  használata   (kontrakció-ellazítás) , lágy  és  dinamikus,  kontrasztos  mozgáskombinációk  határozzák  meg.  A Modern tánc gyűjtőfogalom, többféle stílust és technikát foglal magában, a legismertebbek:  Horton,  Graham,  Cunningham,  Limón.

A klasszikus balett ellenhatásaként jött létre. Jellemzői a testrészek elkülönült használata (izolációk), a felsőtest erőteljes használata (contraction-release), párhuzamos lábtartások (parallel position), ritmikai játékok stb. 
Sokáig egyetlen művészi táncfajtának a klasszikus balettet fogadták el világszerte, viszont ez a táncstílus olyan alkati sajátosságokat követelt, mely keveseknek adatott, illetve olyan kötött mozdulatvilágot hordozott, mely kevés teret biztosított az egyéni önkifejezésnek. A modern tánc mára már gyűjtőfogalom, mai folyamatosan bővülő új táncstílusok gyűjtő medencéjévé vált. A stílus lényege, hogy a testünk egyes mozgás központjai egymástól függetlenül mozogjanak. A 20. század elejétől önálló színpadi alkotás lett, ennek úttörője: Isadora Dancen volt. Ezzel párhuzamosan alakult ki a mozdulatművészet, mozgásművészet, amelybe nagyon sokféle irányzat belefért.

A szabadtánc legelső képviselőjének tekintik. Az Illinoisban született művésznő táncos, színész, producer és drámaíró volt egy személyben. A színészkedést gyermekkorában kezdte, 4 évesen lépett fel először. A táncot autodidakta módon kezdte el tanulni. 
Előadásai során főleg a vizuális hatásokra koncentrált. Darabjainak fő jellegzetessége, az úgynevezett „szoknyák tánca”, valamint a különleges színpadi világítások, foszforeszkáló anyagok használata volt. (A szoknyás tánc ötletét egyesek szerint, a kínai selyem hullámzó mozgása ihlette.) 
A művészi megvilágítás területén elért eredményei miatt díjat is kapott. 
Az első hivatalos előadása 1892-ban volt New Yorkban. Főként Európában lépett fel, közel 130 szóló és csoportos előadást komponált élete során. Az I. vh. után már csak alkalmanként lépett fel. Párizsi iskolájából számos kitűnő csoport került ki. Ő volt az első, aki improvizált a színpadon, és akinek a művészete eltért a megszokottól. 
Számos francia festő, többek között Toulouse-Lautrec, és Auguste Rodin készített róla portrét. 1908-ban adta ki emlékiratait.